Libro

A szépprózával egyenértékű filozófiai esszéiről ismert Földényi F. László legújabb könyve a reneszánsz kori racionalista várostervektől a halálgyárakig vezető ívet vázolja fel, a festő Goya szellemében, aki szerint "az ész álma szörnyeket szül". A József Attila- és Széchenyi-díjas esztéta, műkritikus, irodalomtörténész szerint azzal, hogy az egykori építészek a romolhatatlanságot itt lenn, a mulandó földi világban igyekeztek felmutatni, az időt óhatatlanul az időtlenségnek áldozták fel. Elég csak ránéznünk az elegáns kiállítású kis kötet borítóján látható, Francesco di Giorgio Martini által a quattrocento utolsó éveiben festett „kihalt" városképre, hogy érezzük, miről van szó. A szerző további műtörténeti és irodalmi példákat hoz, hogy ezt a metafizikus életérzést történetileg kibontsa, eljutva a huszadik századi izmusok egyik markáns képviselőjéig, Giorgio de Chiricóig. „Az egykori utópikus városterveket nem nehéz a jövő felől nézni, amely napjainkra lehetővé tette a totális kontrollt. A 20. század az addig elképzelhetetlen rémtetteivel nem szembefordult azzal, ami korábban »eszményinek«, »hibátlannak« látszott, hanem ellenkezőleg: beteljesítette azt" - írja az „embertelenné torzulás" felé vezető gondolati útról. Az illusztrációul szolgáló fekete-fehér reprodukciók és fotók között így láthatjuk például a fasizálódó Németország hatalmas építészeti terveit, tereit a krematóriumokkal bezárólag. Az elvont, gondolkodásra késztető, irodalom- és képjegyzékkel kiegészített mű érzékeny, művelt olvasót igényel.