Libro

Soros Tivadar két visszaemlékezése olvasható a jelen kötetben. Soros Tivadar, az egykori budapesti ügyvéd Soros György és Pál édesapja. 1956-ban hagyta el hazánkat, és emigrált az USA-ba, ahol a hatvanas években született meg Maskerado cirkau la morto című könyve, eszperantó nyelven.*** A Soros-fivérek 2000-ben lefordíttatták angol nyelvre, és megjelentették édesapjuk munkáját, két évvel később került a hazai közönség kezébe Álarcban. Nácivilág Magyarországon címmel (200225371). A könyv a szerző életének legnehezebb időszakát dolgozza fel: azt a szűk egy évet, amikor Budapesten a legerősebb volt a zsidóüldözés. Az 1944-45 közötti időszakban a családnak bujkálnia, rettegnie kellett, és az ezzel járó nehézségekkel leginkább a családfenntartó küzdött meg, aki nemcsak saját családjáról gondoskodott, hanem sorstársait is menteni próbálta: hamis iratokkal, búvóhellyel vagy egy kis élelmiszerrel. A tragédiák - szerencsére - nem kezdték ki erős, állhatatos lelkét: tartását, méltóságát, és az élet mindenhatóságába vetett hitét mindvégig megőrizte. Ezért lehetséges, hogy az ekkor még kiskamasz György szinte semmit nem érzékelt a korszak rettenetéből, hiszen így emlékezik vissza a kötet előszavában: "Talán szentségtörésnek tűnik: életem legboldogabb időszaka volt ez a tíz hónap, tizennégy éves koromban. Életveszélyben forogtunk, de apám látszólag ura volt a helyzetnek. Csodáltam és imádtam az apám. Kalandos életet éltünk és jól szórakoztunk együtt". Nos, ennek a kalandos életnek minden derűjét, szeretetét, ugyanakkor a megrázó eseményeket is őrzik a könyv sorai, amelyek egyszerre tekinthetők objektív beszámolónak, illetve személyes visszaemlékezésnek. A második világháborús memoárt ezúttal kiegészíti egy másik.